A környékről


A mai Óbánya, a magyar "Svájc"- területén már az Árpád kortól éltek emberek.
Mint önálló település a XVIII. századtól létezik. Ekkor létesült a Kelet -Mecsekben, a pécsi püspökség erdőségében az első üveghuta, Alte Glashütte. Az üvegolvasztók megjelölésére a magyar nyelvben sokáig használták a "huta" mellett a "bánya", üvegbánya kifejezést.
A falu házai két hegy közé szorultak, amelyeknek neve Winterberg és Lichtenkopf.
Idővel az üvegolvasztás rengeteg bükkfát emésztett fel, ezért új helyet kerestek a huta számára, ez lett a későbbi Kisújbánya. Óbánya kis híján elnéptelenedett. Ekkor Klimó püspök németajkú zselléreket telepített a faluba. Sokan először vándorüvegesként dolgoztak, majd házi mesterségeket űztek. Az óbányai fafaragók és fazekasok távoli vidékeken is hírnevet szereztek.
A kedvezőtlen mezőgazdasági adottságokért cserébe csodálatos természeti környezettel büszkélkedhet a falu, népének erejét bizonyítja, hogy ez az egyetlen kelet-mecseki hutatelepülés, mely alapítása óta máig folyamatosan lakott.
Óbánya teljes közigazgatási területe a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben található és külterületének legalább 90%-a erdő.
Az Óbánya és Kisújbánya között húzódó Óbányai- völgy fokozottan védett terület. A mészkőlépcsőkön csobogó kis patak halad el a "csepegő-szikla" mellett és szeli át a "ferde-vízesést" is.
Óbányától alig 1 km-re a Halász patak (vagy a nép nyelvén Rák-patak, Réka völgy) mellett a Várhegyen találjuk a nádasdi vár maradványait. Szent István király leányának, Agathának házasságából született Skóciai Szent Margit, a skótok első királynéja, nemzetteremtő személyiség, a XI. században itt nevelkedett!